A szaloncukor története

Nincs karácsony ajándékok, karácsonyfa, Kevin és a betörők, no és persze szaloncukor nélkül. De vajon azt tudtad-e, hogy ez a tipikusan karácsonyi édesség magyar édesipari termék?

Az elődjének egyértelműen a fondant tekinthető. A sűrű, felfőzéssel formált, puha cukrot a franciák a 14. században kezdték el készíteni. A szaloncukor őse aztán az 1790-es években született meg. Egy Papillot nevű mestercukrász alkotta meg, a töltött cukrot papírhüvelybe csomagolta.

Hozzánk csak később, a 19. század elején érkezett. Az édes, Magyarországon jellegzetesen a karácsonyfák díszeként is használt csemegét Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte. A reformkorban divat volt fogadó szobát, azaz szalont kialakítani,  ünnepkor a karácsonyfát is itt állították fel. Az édesség innen kapta a nevét. Kezdetben azonban nem a fáról lógott, kis tálkákban szolgálták fel.

A legnevesebb cukrászdákban óriási mennyiségű szaloncukrot készítettek. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szaloncukrot a szivárvány minden színében pompázó, csillogó sztaniolpapírba. Kezdetben tehát a szaloncukor tényleg cukor volt. Később került rá csokiborítás.

Az 1890-es években már többféle ízű szaloncukor készült. A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták, de meg is rendelhették, meghatározva az ízt és a csomagolást.

A gyári szaloncukorgyártás mellett a szegényebb lakosság otthon is készített szaloncukrot. Az első és a második világháború körül aztán az elszegényedés miatt nagy mértékben visszaszorult a gyári szaloncukor-gyártás. A tömeges megjelenése végül az ötvenes években következett be, de ekkor már csak néhány ízben, csokibevonat nélkül lehetett kapni a rózsaszín, sárga, barna konzum szaloncukrot. A zselés variáció a hetvenes években terjedt el.

Ma már szerencsére óriási a választék szaloncukorból, ami nem hátrány, tekintve, hogy szaloncukorfogyasztó nagyhatalom vagyunk. Választhatunk magunknak joghurtos, marcipános, mákos, gyümölcsös, karamellás, sőt napjainkban már oreós változatot is.

Érdekesség még, hogy míg a karácsonyfa-állítás szokása Németországból érkezett hozzánk, szaloncukorral csakis nálunk divat díszíteni a fát. Ugye nálatok is kerül a fára vagy legalább a fa alá?