A terhességi cukorbetegség velejárói

A kismamaság nem csak a divatanyagok tekintetében nyitott új fejezetet a blog életében. Sok más téma is felmerült, amit eddig nem érintettünk, de most lehetőség nyílik rá.

Vannak azok a sors kegyeltjei kismamák, akiknek az egész várandóság egy szuper könnyű, mosollyal, aktivitással teli boldog időszak, és vannak a kevésbé szerencsések! Ugye mondanom sem kell, én az utóbbiak táborát erősítem. Különben valószínűleg ez a poszt sem születethetne meg.

Nem titkolom, egész eddig irigyeltem azokat, akik idült mosollyal az arcukon azt ecsetelték, hogyha tehetnék, egész életükben várandósak lennének.

Nálam, amit a szakirodalom terhességi problémaként leír, mind testet öltött. Az első trimesztert az állandó émelygés, több napos migrén, és trombózisra való hajlam miatti napi szintű injekciózás mellett, még a folytonos székrekedés is mérgezte. Alig vártam , hogy túllegyek ezen az időszakon, és mint a messiást, úgy vártam a második trimesztert, mert azt olvastam, onnantól egycsapásra más lesz minden, és végre beléphetek az önfeledten boldog kismamák táborba! Számoltam a napokat vissza… És lőn, az émelygést mintha elvágták volna, szűnt a fejfájás intenzitása is, és én boldog voltam…pár percig..:)

Majd eljött a 23. héten a terheléses cukor vizsgálat és kiderült, hogy terhességi cukorbetegség alakult ki nálam! Összeomlottam, hiszen az egyik örömforrásom, az evés került veszélybe! Vessetek meg, de imádom a a minőségi, egészséges ételek mellett a junk foodot is, a turmixokat, préselt juiceokat, amikről egy csapásra le kellett mondanom!

Két napig kóvályogtam, összezavarodva bújtam a netet, miközben beszereztem a vércukor merő szerkentyűt, és nagyítóval nézegettem a közértben az ételek ch tartalmát. Kaptam persze egy táblázatot is, mit lehet mit nem… Szépíthetném, de minek, áldozatnak éreztem magam, majd megunva a saját idegesítő panaszkodásomat döntésre jutottam: nem sajnálom magam tovább, életmódot váltok, és úgy fogom fel a dolgot,hogy ez a betegség most rákényszerít legalább arra, hogy sokkalta tudatosabban táplálkozzak. Sokat segítenek a barátnőim is, recepteket adogatnak, tartják bennem a lelket, mondják hol mit érdemes vásárolni. Kiváltottam sok alapanyagot mással, és méricskélek.

Tej helyett kókusztejet veszek, krumpli helyett édesburgonyát , 0 ch tartalmú édesítővel főzök, ezzel iszom a teámat, és nincs csoki sem, ellenben van proteines süti… Napestig sorolhatnám az elmúlt két hét tapasztalatait, de senkit nem terhelnék a felesleges részletekkel! A lényeg, hogy az ember mindenhez tud alkalmazkodni, ha akar, és sok segítőtársat találhat útközben. A Facebookon találtam egy terhességi cukorbeteg csoportot, ahol elképesztően hasznos információkat osztanak meg egymással az egy cipőben járók, nekik hála napi szinten tanulok valamit. Rugalmasabb lettem mint valaha, mert tegnap például egy ruha üzlet próbafülkéjében mértem a cukrom, mert akkor jelzett az óra. Zavarba se jöttem. Egyelőre simán tartom a napi 160 gr szénhidrátot, lett rendszer az étkezésben, és finomakat eszem, és nem kell attól tartanom, hogy nagyon elhíznék a várandóság végére.

Összeségében elégedett vagyok magammal, és napi szinten érzem, hogy teszek az egészségünkért!

Patri

Ui: azért ha ez elmúlik, egy jó dupla sajtburger menü, csoki fagyival szégyenérzet nélkül fog eltűnni bennem. 😀